Aktuális Cikkek
 

ÉVFORDULÓ

A nyugat-európai könyvesboltokban nem mennek ritkaságszámba Karl Marx könyvei. A tőke, Marx egyik alapműve még dicséretet is kap a tőkétől, mondván, hogy kiváló elemzést lehet olvasni benne a tőke működéséről. Lenin művei azonban nincsenek ott a polcokon. Lenint gyűlöli a tőke. Gyűlöli, mert ő megtette azt, amiről Marx és Engels még csak elméleteket írt. 1917-ben megdöntötte a tőke uralmát, megteremtette a szocializmust. 140 éve született Vlagyimir Iljics Lenin, az ember, aki mindenki másnál jobban felforgatta a XX. századot.

DÖNTSD A TŐKÉT!

Lenin nem munkás, értelmiségi, sőt nemesi családból származik. Lenin 13 éves, amikor Marx 1883-ban meghal. Lenin tanulja a marxizmust. Megérti a lényeget, azt, amit Marx A tőkében ír: a munkás egy dologgal rendelkezik, a munkaerejével. Ha élni akar, el kell adnia munkaerejét annak, akinek gyára, üzlete, tőkéje van. A munkás kap munkabért, de ő ennél sokkal többet termel. A tőkés ezt az értéktöbbletet egész egyszerűen elveszi. Ahhoz, hogy elvehesse, a tőkés felépíti saját államát. Többpártrendszer van, ahol a pártok nagyon különböznek, de egyben egységesek: védik a kapitalizmust. Csakúgy, mint a rendőrség, hadsereg, a bíróság. Van tőkés média, amely manipulálja az embereket. Lenin felismeri Marx forradalmi koncepcióját is: a munkás csak akkor kaphatja meg az általa megtermelt értéket, akkor élhet jobban, akkor lesz saját sorsának gazdája, ha szétzúzza a tőkés államát, ha elveszi tőle a gyárat, a tőkét. Ez a szocialista forradalom.
   A XX. század átalakítja a világot. A nemzeti tőkésvállalatok helyébe a soknemzetiségű, azaz multinacionális vállalatok, sőt a nemzetek feletti, transznacionális vállalatok lépnek. Egyre kevesebb a gyári munkás, egyre több az, aki a szolgáltatásban dolgozik. Neki sincs tőkéje, lényegét tekintve ő is munkás, de a tőke elhiteti vele, hogy ő nem munkás. Kell-e ilyen helyzetben a marxizmus? Kell-e a marxizmus a 21. században, amikor a globalizáció kiteljesíti ezeket a folyamatokat? Lenin óriási érdeme, hogy nem megy azokkal, akik mind a mai napig azt magyarázzák, hogy már nincsenek munkások, nincsenek osztályok, következésképpen nincs harc a munkás és a tőkés között, s a marxizmusra sincs szükség.

   Az 1960-70-es években a tőke Európában megteremti a jóléti társadalmat. Minek az osztályharc, ha mindenki relatíve jól él? Sok kommunista párt elfelejti Lenint, s Marx is csak külsőségnek marad. Az Európai Unió paradicsomnak tűnik, ahova mindenki vágyik. De az elmúlt húsz évben minden megváltozik. A tőke visszaveszi a jóléti juttatásokat, csökkenti a nyugdíjat, 65-67 évre emeli a nyugdíjkorhatárt, napi 10-12 órára a munkaidőt. Nő a kizsákmányolás. A munkásság érzi, de nehezen ismeri fel, szinte nem is akarja elhinni. Görögországban, Portugáliában már érzi, hogy így nem mehet tovább. Magyarországon még nem érzi, de meg fogja érezni.

PÁRT NÉLKÜL NEM MEGY

A munkástömegek önmagukban sohasem fogják megrohamozni a tőkés rendszer erődeit. Kell egy erő, a kommunista párt, amely összefogja a munkásság, az értelmiség legkövetkezetesebb tagjait, a párt, amely megérteti a munkástömegekkel, hogy sorsuk csak akkor lesz jobb, ha megdöntik a tőkét. Kell egy párt, amely szervezi a forradalmat. A párt, mint fegyelmezett harci erő felfogása Lenin komoly elméleti és gyakorlati felismerése.
   A tőke tudja, hogy a párt a forradalmi harc vezérkara. Ha le akarja győzni a munkást, a párttal kell kezdeni. Ez történt 1989-ben Magyarországon is, amikor a régi MSZMP-t feloszlatták. Ez történik ma is, amikor Csehországban a párt betiltásával fenyegetőznek, és Magyarországon is, amikor pénzzel, manipulációval kiszorítják a Munkáspártot az élet minden területéről. Ez megy végbe az EU számos országában, ahol vagy ellehetetlenítik a kommunista pártokat, vagy megveszik őket, és a tőkés rend kiszolgálóivá teszik őket. Nagyjából úgy, ahogyan az Európai Baloldali Párttal történik.

SZOVJETHATALOM ÉS AZ EGÉSZ ORSZÁG VILLAMOSÍTÁSA

Lenin vezetésével 1917-ben győz a szocialista forradalom. Mi is a kommunizmus? – elmélkedik Lenin. Nem más, mint a szovjethatalom plusz az egész ország villamosítása. Mai fogalmakkal élve, a munkásosztály hatalma, plusz a gazdaság fejlődése, a jólét megteremtése. Ha bármelyik hiányzik, ott nincs szocializmus.
   Mit lehet tenni, ha az ország szegény? Lenin válasza az Új Gazdasági Politika, amely minden későbbi reformelképzelés alapja. A reform azt jelenti, hogy a szocializmus viszonyai között alkalmazzuk a kapitalizmus bizonyos elemeit. A szocializmusban mindenki a munkája alapján részesül a javakból. A kapitalizmusban a tőkéje alapján.  A szocializmusban is vannak különbségek ember és ember között, de ezek nem kirívóak. Ha beengedjük a tőkés piacot, ezek a különbségek megnőnek. Lenin a reformot eszköznek tekinti és nem célnak. A reform átmeneti megoldás, amely segíthet megoldani a szocializmus gondjait, de nem zárja le a visszautat. A szocializmus eddigi történetében bőven vannak olyanok, akik nem értik meg sem Marxot, sem Lenint, reformok címén visszahozzák a kapitalizmust. Lenin, Sztálin, Andropov az egyik oldalon, Hruscsov, Gorbacsov a másikon. Vagy ha tetszik, Kádár az egyik oldalon, Nagy Imre, Nyers Rezső és a többiek a másikon.

VILÁGFORRADALOM

A munkásnak előbb vagy utóbb, de le kell győznie a tőkést, ha nem elégszik meg a tőkés kenyeréből juttatott morzsákkal, hanem maga akarja a kenyeret elosztani. A világ munkásai sokfélék, de ebben azonosak. S, mivel közös a fő cél, a forradalom győzni fog minden országban. Ez a világforradalom eszméje.
   1917 októbere után tényleg elindulnak a forradalmak. Magyarországon 1919-ben hatalomra is jut a munkásság. Az 1920-es évek elején azonban Lenin rájön, hogy a világforradalomhoz idő kell, nagyon sok idő. Lenin tudja, hogy a béke nem több, mint egy hosszan tartó fegyverszünet. A tőke vár a megfelelő pillanatra, hogy legyőzze a szocializmust. Nekünk is várnunk kell, mondja Lenin, de a megfelelő pillanatban le kell csapni a kapitalizmusra. Ez a békés egymás mellett élés lenini elmélete.

   A tőke hű marad önmagához. Hitler mellé áll, és a második világháborúban, 1939-45 között megkísérli megsemmisíteni a szocializmust. Nem sikerül! 1946-ban belefog a hidegháborúba. 1956-ban Magyarországon, és 1968-ban Csehszlovákiában majdnem sikerül neki, de csak majdnem. 1989-90-ben azonban a tőke győz. Visszaszerzi mindazt, amit 1917-ben elveszített. Segítenek neki azok, akik feladják a marxizmust és a leninizmust.

FÉNYLŐ CSILLAG

Lenin 1924-ben meghal. Öröksége a 20. századi kommunista mozgalom és az első szocialista ország, a Szovjetunió. Eszméit milliószor tagadják meg. Hét évtized elteltével megbuktatják a Szovjetuniót, válságba kerül a kommunista mozgalom. Az alaphelyzet nem változik. A munkás, és mindenki más, bárhogyan is nevezzék, akinek nincs tőkéje, eladja a munkaerejét annak, akinek van tőkéje. Ezt a tényt, vagyis a kizsákmányolást lehet titkolni, lehet csokoládéba csomagolni, de ezzel csak ideig-óráig lehet a dolgozókat félrevezetni.
   Lenin eszméi iránytűként segítenek ma is. A nagyszerű vietnami kommunista, Ho Si Minh mondta róla: „Amíg Lenin élt, tanítónk volt és vezérünk. Ma fénylő csillag a szocializmus egén.”

Lenin

„Jól nézd meg ezt az embert! Ez Lenin. Nézd ezt az akaratos, kemény koponyát! Igazi orosz parasztkoponya, néhány enyhén ázsiai vonással. Ez a koponya falakat akar ledönteni. Lehet, hogy szétzúzódik, de engedni sohasem fog.” Rosa Luxemburg művészi szemmel elemezte Lenin határozott jellemét. Ezeket a szavakat a II. Internacionálé stuttgarti világkongresszusán mondta Clara Zetkinnek. 
   Rengeteg visszaemlékezést írtak a világproletariátus nagy tanítómesteréről, de mindegyikből  ugyanazok a nemes emberi jellemvonások világítanak a csillagok ragyogásával.

   Lenin nemcsak univerzális koponya, óriási műveltségű ember, éleselméjű politikus és lánglelkű forradalmár, hanem szívélyes, közvetlen elvtárs, akinek mindig adódik ideje elvtársai és az egyes emberek problémáival foglalkozni.

   „Belső lényének természetes kifejezése az a mód, ahogyan az elvtársakkal beszél.”

   Mindig anyanyelvükön beszélt a külföldi kommunistákkal, ha ismerte a nyelvet. És Lenin ismerte. Rengeteg nyelven beszélt.

   Manapság ódákat zengenek a szociális érzékenységről, könnycseppekről a bankárurak szemében... Vlagyimir Iljics rengeteg finomságot kapott ajándékba az orosz parasztoktól. Annak ellenére küldték a gyümölcsöket, tojást, szalonnát, édességet, hogy tudták, mindez kórházakba és gyermekotthonokba vándorol. Ezekben a nehéz időkben a legnagyobb szovjet vezető asztalára fekete kenyér, tea, vaj és ünnepnapokon sajt jutott. Az Uljanov család szigorúan ragaszkodott ahhoz az alapelvhez, hogy nem szabad jobban élni, mint a dolgozó tömegek. Szívesen hallgatta az asszonyokat, akik népművelési, nevelési és kulturális témákról vitáztak. Ezekbe a beszélgetésekbe szívesen bekapcsolódott, és meglepő tájékozottsággal beszélt. Nemcsak elméleti tudása volt óriási, hanem a nagycsaládban felnőtt ember tapasztalatával is rendelkezett.

   „Ha heves harcban vereséget is szenvedünk, még ennek is lehet előnye, előkészítheti jövendő sikereinket a dolgozó nők körében.”

FOGARASI ZSUZSANNA